SOROZATKRITIKA – Miguel Angel Felix (Diego Luna) volt a Narcos főszereplője: Mexikó két hosszú évadon keresztül. Letartóztatása után a történet középpontjába a kartell megosztott vezetői kerültek: Amado, Benjamin, El Chapo és Ramon. Nagy részben az ő történetüket meséli el a Narcos: Mexikó, de ezúttal is előtérbe kerül a politika, a nagyrészt korrupt zsaruk és pár becsületes, de szinte reménytelenül küzdő rendőr és ezúttal a média is.

 

Narcos: Mexikót Felix irányította. Most, hogy börtönben van, a 3. évadban kiderül, mi történik a kartellel és az általa irányított drogmaffiával. A sorozat pontosan azzal kezdődik, amire Felix a 2. évadban – kvázi búcsúzva – figyelmeztetett: az egyre terebélyesedő káosszal. Ahogy arra számítani lehet: ez a kezdeti káosz rövidesen aljas árulásokhoz, kíméletlen taktikázáshoz és véres leszámolásokhoz vezet.

 

 

Amado nem egy vadállat, hanem intelligens, „szimpatikus” és agyafúrt drogbáró

 

Az első epizód egy hatalmas sivatagban játszódik, amelynek középpontjában Amado Carrillo Fuentes áll. Ő már az alapsorozatban is szerepelt és a 2. évadban is nagy szerepet játszott abban, hogy a mexikói drogbárókat a megosztottság felé vezette saját kis üzelmeivel. Míg Amadót egy rendkívül erős, markáns karakterként mutatják be mások (illetve a történelemből is így ismerhetjük), addig Jose Maria Yazpik meglepően visszafogottan alakítja a karaktert: egy sajátkezűleg végrehajtott leszámolástól eltekintve nem igazán kegyetlen, vagy félelmetes és a színészi játéka egy inkább csendes, magának való, introvertált, de ugyanakkor szimpatikus karaktert mutatnak be, ellentétben az előző két évad rendkívül karizmatikus és kegyetlen Felixével, akit Diego Luna alakított. Amadóhoz képest az Alfonso Dosal által játszott Benjamin, a Manuel Masalva által alakított Ramon és a Mayra Hermosillo által játszott Enedina sokkal félelmetesebbek és kegyetlenebbek – de mégis, rövidesen kiderül, hogy nem annyira okosak, mint Felix.

A mexikói humor továbbra megmaradt a sorozatban, amitől igazán szórakoztató a Narcos, de nem hiányzik a hátborzongató erőszak és kegyetlen realizmus sem, amitől pedig a hangulata utolérhetetlen.

 

 

Régi arcok és újak a rosszfiúk között

 

Az egyik érdekes karakter a Professzor, vagyis Carlos Hank, aki a Narcos: Mexikóban mutatkozik be: is. A sorozat első felében folyamatosan felbukkan a neve, de eddig a képernyőn nem szerepelt annyit, a harmadik évadban viszont annál inkább.

A harmadik évadban kap sokkal nagyobb szerepet El Chapo is, (akiről külön sorozat is készült). Ugyanaz az arrogáns és csak látszólag buta tahó, aki valójában nagyon is kegyetlen kígyóként tud lecsapni mit sem sejtő „barátaira” ellenségeire, amikor ez érdeke éppen úgy kívánja. Alejandro Edda (ha lehet) ebben az évadban még zseniálisabb szerepben, nehezen tudom elképzelni, hogy más színész alakítsa a karaktert, pedig a külön sorozatban már nem ő játszik a szerepben.

Aztán ott van még új karakterként a nagyon laza, halászatért rajongó El Mayo. Szerencsére Alberto Guerra is vérprofi a szerepben, mert Chapóval együtt fontos karakterré válik, aki megváltoztatja a drogkereskedelem történetét.

Végül nem szabad elfeledkeznünk Alberto Ammannról sem, aki Helmer Herrera, alias El Pacho szerepét játssza és már eddig is megmutatta, hogy milyen félelmetes tud lenni. Bár felvállalt homoszexualitása egyfajta handicapet jelent neki ebben a végletekig macho, kegyetlen világban, de mégis elég sok tekintélyt tud parancsolni ahhoz, hogy még a kartell vezetőiben is félelmet keltsen.

 

 

Kiégett, reménytelen harcot folytató „jófiúk”

 

A Narcosokat üldöző zsaruk közül a legnagyobb hangsúly ezúttal is Walt Breslin (Scoot McNairy) magán- és szakmai életén van. Akik követték a Narcost, azok pontosan tudják, hogy mit jelent a család bemutatása a sorozatban. Vagy azért, hogy megadja a karakter hátterét, vagy azért, mert a család a későbbiekben fontos szerepet fog játszani a történetben. Breslin egy rendkívül kiégett és sokszor depressziós, önértékelési problémákkal küzdő DEA ügynök, aki már a legszívesebben visszavonulna, de csak nem bírja abbahagyni a vadászatot. Közel sem olyan „fenegyerek”, mint amilyenek Boyd Holbrook és Pedro Pascal voltak Steve Murphy és Javier Pena szerepében, de állandó „kínlódása” illetve a magánéleti problémák ellenére is folytatott küzdelme mégis szimpatikus.

Érdekes, külön sorozatgyilkosos, nyomozós szálon vezet végig Victor Tapia, az eleinte végletekig rezignált, korrupt zsaru története. Tapiát nem érdekli semmi a feleségén és a sok kenőpénzen kívül, ám amikor egyre mániákusabban belegabalyodik az említett – A martfűi rém sztorijára emlékeztető – sorozatgyilkosos ügybe, ő is jelentős karakterfejlődésen megy keresztül.

 

 

Adios, Narcos!

 

Sajnos, a Narcos: Mexico harmadik évaddal el kell búcsúznunk a Narcos világától (a készítők árulták el, hogy ez volt az utolsó évad), pedig még bőven lenne mit mesélni, hiszen a drogkereskedelem továbbra is virágzik mind Kolumbiában, mint Mexióban. Pedig a Narcos egyszerre életszagú, realisztikus, a végletekig kegyetlen, tanulságos (a párhuzamok bizony nálunk is megvannak…) és persze: rendkívül szórakoztató. Eredeti, angol és spanyol nyelven érdemes nézni a filmet, még akkor is, ha netán egyik nyelvet sem beszéled túl jól (egy idő után még a spanyolba is beletanulsz), mert az ízes szófordulatok, káromkodások („puta di mádre!”, „pinche Felix!”) és egyáltalán, a színészek eredeti hangja, hanglejtése ebben a sorozatban kihagyhatatlan. Ahogy ez a sorozat is: ha eddig bármi illúziód volt a bűnözés, a drogkereskedelem és a politikai korrupció egy országot behálózó rendszerével kapcsolatban, akkor nézd meg a Narcos és a Narcos: Mexico minden évadát, hogy jól fejbekólintson. Mert hát: párhuzamokat kis hazánkban is bőven találhatunk…

-BadSector-