TESZT – A legnagyobb probléma akkor van, amikor egy játékról csak egyetlen szó jut az eszembe: az, hogy semmilyen. Na, ezt kifejteni nem éppen könnyű, mert ha valami nagyon jó, vagy eléggé pocsék, arról könnyen lehet regélni, de ha valami egyszerűen ennyire sótlan, akkor az nem könnyű eset. Sajnos az ELEX 2 is ilyen a Piranha Bytestól. A baj? Az első is ilyen volt…

 

 

Bugok, és többnyire leülő játék. Minden adott a… tömegből ki nem tűnésre?

 

 

Ex lex Elex

 

A Piranha Bytesot a Gothic, majd a Risen fejlesztőiként ismerhetjük, és… talán a Gothic első és második része volt jó, a többi onnantól többnyire átlagos volt, esetleg az első Risent leszámítva. Nem kiváló, nem vacak, de mindegyiknél voltak bugok rendesen (meg az amnézia is gyakori sztorielem volt). Az Elex első része is hasonló szinten volt, csak túlzásba vitték benne a grindolást, ám a harcok valamelyest jók voltak. Szóval, egy folytatás esetében joggal lehetne elvárni, hogy minden tekintetben képes legyen kiadós mértékben felülmúlni az előző részt, de az Elex 2-nek nem jött össze, holott vannak benne jó gondolatok. A nyílt világ Magalannal olyan, amilyennek az első részben is lennie kellett volna. Öt frakció, köztük eléggé változatos lényekkel, és egy olyan komoly balanszolási baromsággal, hogy itt bukta a kilencest a játék. Nincs annál ugyanis rosszabb, amikor egy pillanatban a raptorokra hajazó ellenfeleket gyakjuk, aztán belefutunk egy nagy robotba, ami egyetlen találattal kinyír minket. Esterházy Péter Termelési-regényben látott káromkodását hadd idézzem: fűzfa.

A játéktervezés is megkérdőjelezhető, de legalább időhúzás az, ahogy az NPC-k is hasonlóan gyorsan megfeküdnek a mellékküldetésekben az ellenféltől, amit alig bírunk megsebezni. Majdnem pszichotikusnak hat, de valahol mégis van hatása annak, hogy az NPC-k a cselekedeteinktől függően viselkednek velünk, néhol eléggé ellenségesen. De a kiegyensúlyozatlanság maga nem is lenne akkora baj, ha legalább tudnánk, hogy merrefelé nincs esélyünk sem levegőt venni, vagy hol vagyunk túlerőben. Ebből pedig jön a grindolás, hogy legalább így tudjunk megerősödni, és mellette a mellékküldetések mehetnek. Ez pedig nem nagyon nevezhető izgalmasnak, és eközben bizony fény derül arra, hogy a harci rendszer és Jax kb. annyira olvad egymásba, mint a víz az olajjal. Egyszerűen nem valami rugalmas, így nem mindig állnak össze a kombók, ami nem a legjobb. Nincs meg a dinamika, és értem én, hogy ez nem egy nagy konzolexkluzív alkotás, de azért ennél jobbnak hatott az első Elex, ugyanis az „ellenfelekre ragaszkodás”, a lock-on sem tűnik tökéletesnek. Ezért egy örök klasszikus gondolatot kell mondanom: LYALLY!

 

 

Elfelejtex

 

A játéknak türelem kell, hogy valamivel jobb legyen a komolyabb fegyverekkel a harcolás, de kérdés, hogy megéri-e addig kitartani? Nem biztos, mert bizony a konzolos frame rate nem éppen a legjobb, és amikor épp oldalaznánk valami elől, miközben a teljesítmény meghasal, amitől mi is, nos az nem a legjobb, és mivel az RPG-s alapok ugyanazok (fegyvertuning, kajafőzde, tapasztalati pontokkal való képességfejlesztés), ezen a téren sincsen olyan újítás. Legalább van egy másik a jetpack formájában, mert ez stratégiailag megnyitja a játékot. Ha nem vagyunk nyerő helyzetben, ezzel ki tudunk menekülni.

Ha ki akarunk esni a játékból, ezzel talán meg lehet csinálni. A felfedezés ilyen módon történő kiemelése viszont nem jelenti azt, hogy az Elex 2 nyolc pontot érdemelne: attól is már rég elesett, sőt, a hetestől pedig ott zuhan el, hogy Magalan világa érdekes, de a PlayStation 5-ös teljesítménye egyszerűen csapnivalóan rossz. Több ponton is lehet képtörés (screen tearing), és egyszerűen instabilnak hat a játékmenet. PC-n érdemesebb játszani, de ott sem biztos, hogy le fogja a játékosok tömkelegét kötni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy maga a grafika sem kiemelkedő, és nekem egyetlen dolog maradt meg a játékból komolyabban: maguk a jelenetek művészeti stílusa is szerintem förtelmes. Szigorúan szubjektív módon mondom ezt. Másnak bejöhet, de nekem… áh, nem. És közben az animációk jelentős része is ilyen kicsapongó, mert van, ami természetesnek tűnt, más pedig túlzottan gépiesnek. Ez borzalmas, ahogy a párbeszédek közben néhol hibás, hiányzó megvilágítás is.

 

 

Nem kelex

 

6,5 pontban kiegyezhetünk, de szerintem ennél többet nem érdemel az Elex 2. Konzolon szerintem ez egy hatos, de általában véve ez hatfeles. Néhol a PlayStation 3-as szintet megütő vizualitás, régies hangulattal, működőképes RPG-s elemekkel, de amúgy annyira felejthető terméknek lehet tekinteni, hogy nem lenne meglepő, ha ezt a játékot az Embracer Group szépen feldobja PlayStation Plus és/vagy Xbox Live Gold ingyenes játékként egy éven belül. Akinek bejön a grindolós játékmenet, vagy a Piranha Bytes játékai, nekik ez egy hetes. De ettől függetlenül ez olyan kis semmilyen. Nem váltja meg a világot, sőt, nem fog megváltani semmit sem. Sajnos.

-V-

Köszönjük a Magnew-nak a tesztkódot!

---

Kiadó: THQ Nordic (=Embracer Group)

Fejlesztő: Piranha Bytes

Stílus: RPG

Megjelenés: 2022. március 1.