TESZT – A Testament: The Order of High Human egy ambiciózus cím egy kis stúdiótól, amely érdekes világot mutat be, de sajnos jelentős hibákkal is küzd. Egy első személyű fantasy akció-RPG-vel van dolgunk, amelyet egy 15 fős csapat fejlesztett Fairyship néven. A rendelkezésünkre bocsátott reveiw build alapján egyértelmű, hogy a Fairyship – nomen est omen – „magasabbra” akar törni ezzel a címmel, hiszen gyönyörűen néz ki és rengeteg érdekes dolog történik benne, de olyan szempontok alapján  is alulmarad, amelyek miatt a játék a kelleténél amatőrnek tűnik.

 

 

A Testament egy RPG és Metroidvania elemekkel tarkított akció-kalandjáték, amely Tessara fantáziavilágában játszódik. A sztori szerint bátyád, Arva elárulása után őrület szállt a birodalomra. A High Humans halhatatlan királyaként játszva neked kell a birodalom túlélésének ösvényét befűznöd. Egy őrült utazás során egy ősi civilizáció földjein keresztül, szembenézve egy őrült diktátor megzavarodott követőivel, harcolva egy véristen imádói ellen és az eljövendő veszélyekkel, vissza kell szerezned elveszett hatalmadat és még sok minden mást, hogy szembeszállj testvéreddel, Arvával. A rend kiválasztottjaként te leszel a birodalom őrzője?

 

 

Érdekes sztori, amatőr megvalósítással

 

A történet felépítése elég jól sikerült, bár túlzottan eredetinek nem nevezném. A Testament egy bosszútörténet, amelyben a játékosok Aran, a High Humans halhatatlan királyának irányítását veszik át, akit elárult a bátyja. Ez az árulás azt eredményezte, hogy Arant megfosztották hatalmától, Tessara királysága pedig romba dőlt, és most Aran feladata, hogy visszaszerezze hatalmát, legyőzze testvérét és helyreállítsa a királyságot. A Testament jó munkát végez az ilyen jellegű, szélesebb körű történetelemek kidolgozásában és átadásában, de a párbeszédek és Aran elbeszélése során szétesik.

Miután elhagyjuk a Természetatya kunyhóját, ami valamiért felbosszantja őt, elindulunk, hogy visszaszerezzük erőinket, és kiderítsük, mi történt királyságunkkal, Tessarával, és megakadályozzuk, hogy Arva elpusztítsa a világot – mert persze ő valamiért ezt akarja tenni.

Aran egy halhatatlan fajhoz, a Magas Emberekhez tartozik, akik egy magasabb faj, a Keresők nevű faj utasításai szerint felügyelik a birodalmat. Erőinket a The Seekers templomainak felkutatásával és egy csónaknyi platformos feladvány megoldásával szerezzük vissza. Bár ezek a rejtvények kétségtelenül szórakoztatóbbak lettek, ahogy egyre nehezebbé váltak, szerintem hajlamosak túl sokáig tartani, ami elveszi az élvezetet.

A Testament történetmesélése emellett hiányosnak is tűnik a „mesélj, ne mutasd meg” jelleg miatt. A legrosszabb az előzetes közepén lévő templomi szekvencia során, ahol Arannak egy nála lévő gömböt kell használnia, hogy aktiváljon egy talapzatot, amely felébreszti a templomot. Ez a szekvencia egy cutscene alatt játszódik le, és annak ellenére, hogy minden akció láthatóan történik, és a játékosnak semmit sem kell tennie ahhoz, hogy ebben a pillanatban előrehaladjon, Aran minden egyes mozdulatát úgy írja le, mintha a játékos elakadt volna egy rejtvényen, vagy nem tudná felvenni, mi történik. Ez eleinte jelentéktelen és felesleges pillanatnak tűnik, de aztán folyamatosan megtörténik, egészen addig a pontig, hogy Aran lényegében többször is elszajkózza ugyanazokat a gondolatokat, például a gömb fontosságát. Ez a designer döntés végül azt a benyomást kelti, hogy a Testament vagy magában, vagy a játékosokban nem bízik, hogy tudják, mi történik.

Míg a Testament a történetmesélésben látszólag nem bízik, a játékmenethez való hozzáállásából ez sugárzik. A Testament megközelítésének középpontjában a különböző játékműfajok elemeinek kombinálása áll, amelyek egyébként nem annyira jellemzőek az ilyen jellegű játékokban, ami bizonyos szempontból meglepően jól, más szempontból pedig rosszul működik.

Az egyik dolog, ami igazán jól működik, az a Testament döntése, hogy jelentős hangsúlyt fektet a platforming és a parkour elemekre. Tekintettel a játék vizuális és mechanikai hasonlóságára az olyan játékokkal, mint a The Elder Scrolls, a Dying Light 2-höz hasonló játékok boltíves és falon futó mechanikájának felkarolása váratlan, de hatásos volt. Ez egy olyan réteget ad a rejtvényfejtéshez és a pályanavigációhoz, amely igazán szórakoztató anélkül, hogy erőltetettnek vagy giccsesnek éreznénk.

 

 

Az alapvető hibák miatt a harc nehézkes

 

Ami a harcot illeti, Aran három fegyvert választhat: a kardját, amellyel kivédheti a támadásokat, az íját, amely egyben eszközként is szolgál bizonyos rejtvények megoldásához, és a mágiáját. Felszerelhet ideiglenes képességeket is, amelyeket a játékbeli valutával lehet elkészíteni. Véleményem szerint ezek némelyike egy kicsit túl erős, mivel néhányuk 30 másodpercre immunissá tesz a támadásokkal szemben, ami azt jelenti, hogy a harcot úgy is befejezheted, ha csak fejjel előre rontasz és agresszívan támadsz.

Sajnos egyértelmű az is, hogy az a pont, ahol a Testament igazán megbicsaklik, az a harc. a kardcsapások és a varázslatok nem eléggé realisztikusok vagy izgalmasok, nincs blokkolási vagy hárítási rendszer; néhány alapvető játékmechanika a később feloldható képességek mögé van zárva; a lopakodós játékmenet megbízhatatlan; és az ellenséges A.I. következetlen és a legtöbbször bugyuta.

Ezek a problémák már az első találkozás során világossá válnak, mivel a játék mindig csak támadó utasításokat ad, védekező utasításokat nem. Ahelyett, hogy blokkoló vagy hárító rendszert tartalmazna, a játékos csak arra korlátozódik, hogy az ellenséget ütlegelje, ez a karddal csapkodás pedig rendkívül suta és béna animációval is van megspékelve.

Ami a támadásokat illeti, azok vagy túl gyorsak ahhoz, hogy a játékosok reagálni tudjanak rájuk, vagy a piros kurzor csak a támadás befejezése után látható. Nincs észrevehető különbség az animációban vagy az időzítésben a normál támadások és ezek között az erős támadások között, így gyakran lehetetlen reagálni rájuk. A másik probléma, hogy nem lehet megszakítani őket, így a játékos csak annyit tehet, hogy kitér a támadás elől, de nincs passzív kitérés. Ehelyett a játékosoknak fel kell oldaniuk a kitérés képességet, és mivel ez egy képesség, a használatának van egy cooldownja, ami alatt csak csapkodhatunk.

Probléma az ellenséges A.I. minősége is, amely elég kiszámíthatatlan: nem tudja eldönteni, hogy észrevett-e minket, vagy sem, és gyakran olyan érzésünk van, hogy buta, ezt pedig csak a védekező mechanika hiánya a harci rendszerben „pótolja”, amely miatt a harc nehézkes és suta. Az egyik pillanatban Aran egy ellenségekkel teli nyílt területre esett, ahol nem volt egyértelmű módja annak, hogy megkerülje őket. Nem világos, hogy a fejlesztők szándék az volt-e, hogy a játékost egy epikus harcba kényszerítsék, de végül az lett a legjobb választás, hogy egyszerűen csak futottunk, mint „az őrült, ki letépte láncát”, amíg egy kijárat a látóterébe nem került és el nem indult egy átvezető jelenet. Azokon a területeken, ahol ez nem volt lehetséges, az egyetlen hatékony választás az volt, hogy olyan helyet keressünk, ahol az ellenség nem tudta eltalálni Arant, és egyszerűen legyőzzük őket nyilakkal vagy távolsági mágiával. Az első boss harcban egyik lehetőség sem állt rendelkezésre, és az egész összecsapás inkább fárasztó volt, mint epikus.

A Testamentnek az ellenséges változatossága terén sem éppen brillírozik. Bár néhány boss harc szórakoztató volt, minden területnek van egy alapvető ellenségtípusa, amelyhez ragaszkodik az egész játék során, alig van variáció. Ez az általános játékmenetet a boss harcokon kívül nagyon fárasztóvá és unalmassá teszi.

Ami a grafikát illeti, az egész kellemes, de mondjuk annyira nem különleges, hogy annyira szaggasson a Steam Deckemen, mint amit megtapasztaltam: kb. 30 fps a maximum, amit a játék elér, de rengetegszer esik az alá is. Látszik, hogy optimalizálni a 15 fős fejlesztőcsapatnak sem ideje, sem kapacitása nem volt.

 

 

Kicsit soványka lett ez az „örökség”

 

Summa summarum, Testament: The Order of High Human” egy ambiciózus projekt, amely egy egyedülálló világba vezeti be a játékosokat. A történet érdekesen indul és a játék erős platforming és parkour elemeket tartalmaz. Azonban, a játék sok potenciált elszalaszt a design hibák és a későbbi összecsapott és amatőr történetmesélés miatt. A harci mechanika suta és nehézkes, amely a játékosokat olyan megoldásokra kényszeríti, amely nem realisztikus, vagy élvezetes. A játékba belehelhetett volna több életet, ha nagyobb hangsúlyt helyeztek volna a játékmenetre és a karakterfejlesztésre, és kiküszöbölték volna az összes fejlesztési hibát.

-BadSector-

---

Kiadó: Fairyship

Fejlesztő: Fairyship

Stílus: Fantasy akció-RPG, Metroidvania

Megjelenés: 2023. július 13.