VÉLEMÉNY – A „Blade Runner”, a cyberpunk műfaj alapműve, mindig is érdekes kérdéseket vetett fel az emberi lét és a mesterséges intelligencia határairól. Azonban Ridley Scott rendező hozzáadott egy utólag beillesztett fordulatot, amely úgy tűnik, hogy megkérdőjelezi a film eredeti értelmezését és valahol félreértelmezi Philip K. Dick regényének lényegét.

 

 

A „Blade Runner” egy olyan film, amely komoly kérdéseket tesz fel az emberi lét és a mesterséges intelligencia határairól. Deckard, a főszereplő, akit Harrison Ford alakít, egy replikánsokat üldöző detektív, aki a történet során egyre inkább kétségbe vonja saját emberi mivoltát. Egy kérdés azonban továbbra is megosztja a nézőket és a kritikusokat: vajon Deckard maga is replikáns-e?

 

 

Tévedni emberi dolog

 

Ez a kérdés pedig évtizedek óta vitatott. A film rendezője, Ridley Scott, határozottan állítja, hogy Deckard replikáns, míg a szereplőt alakító Harrison Ford eredetileg úgy vélte, hogy karaktere ember. Azonban Ford később, egy nemrég leadott interjúban megerősítette, hogy Deckard valóban replikáns, ő szerinte úgy is játszotta el a hősét, de hozzátette, hogy a karakter mindig is azt akarta hinni, hogy ember​​.

A Blade Runner film, Ridley Scott rendezése, a kérdés, hogy Deckard android-e vagy sem, az évtizedek alatt sok vitát váltott ki. A film egyik fő vonala a mesterséges intelligencia és a szabad akarat közötti feszültség, és ez a kérdés szervesen kapcsolódik ehhez a témához. Az eredeti film és a 2049-es folytatás között eltelt időben a rendező és a főszereplő, Harrison Ford is többször hozzászólt a témához, néha ellentmondó álláspontokat képviselve. A legújabb nyilatkozatában Ford megválaszolta a kérdést: „Ridley Scott azt mondja, hogy igen, határozottan replikáns [Deckard], ugyanakkor én úgy tűnik, kevésbé vagyok biztos ebben. [Valójában] mindig is tudtam, hogy replikánst játszok. Egyszerűen csak azt akartam, hogy ez kevésbé legyen nyilvánvaló. Szerintem egy replikáns azt akarja hinni, hogy ők mind emberek. Vagy legalábbis ez az egy azt akarta”

 

 

Az unikornis, aki egy másik filmből jött

 

Az egész „Decard replikáns-e?” téma onnantól került terítékre, amikor Ridley Scott egy másik filmjéből kivágott egy olyan unikornis álomjelenetet, amelyet utólag belerakott a Szárnyas fejvadász későbbi, rendezői és végleges vágásába. A Szárnyas fejvadászban ugyanis Deckard lát egy olyan álmot, amelyben egy egyszarvú szerepel és ez, fontos szimbolikus jelentéssel bír a karakter személyazonosságával kapcsolatban. Az álom a film rendezői változatában jelent meg, és sokan úgy vélik, hogy ez további bizonyíték arra, hogy Deckard replikáns – ez pedig logikai kapcsolatba kerül egy másik (az első verzióban is benne lévő) jelenettel, amelyben Gaff, Decard fejvadász társa szerepel.

A film mindegyik verziójának végén ugyanis Gaff egy egyszarvú origamit hagy hátra Deckardnak, amely arra utalhat, hogy Gaff tudja Deckard valódi személyazonosságát. Ez azért fontos, mert Gaff csak onnan ismerheti Decard álmát, hogyha Decard is android, tehát az egyszarvú origami figyelembevételével ez azt sugallhatja, hogy Gaff tudatában van Deckard replikáns természetének, és a személyes álmainak.

Azonban, míg eredetileg (amikor először láttam a rendezői változatot, tíz évvel az első verzió után) ez hatalmas csavarnak és revelációnak tűnt nekem, így utólag (főleg, hogy Scott egy újabb vágást adott ki és állandóan unalmasan szajkózza és lezárja az eredetileg direkt misztikusan nyitva hagyott kérdés) az egész valahogy egy olcsó hollywoodi fogásnak érződik, amit kár volt ennyire erőltetni – különösen az elmúlt évtizedek során készült filmes cselekmények tekintetében. Hogy miért? Erre két válaszom is van…

 

 

Az eredeti regényben nem volt benne

 

Az eredeti regény, Philip K. Dick „Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról?” című műve, valójában nem veti fel azt a kérdést, hogy Deckard replikáns-e. A regényben Philip K. Dick sokkal mélyebb értelmezést ad az egész kérdéskörnek: a cselekmény során az író az emberi lét és az emberi tudat természetét vizsgálja a replikánsok, azaz mesterséges intelligenciával rendelkező androidok kontextusában. Deckard, a regény főszereplője, aki egyértelműen emberként van ábrázolva, replikánsokat üldöz, és ez a küldetése során fokozatosan szembesül a saját emberi mivoltának és a replikánsok közötti határok elmosódásával.

Deckard személyes utazása során a regényben olyan kérdések merülnek fel, mint az emberi érzelmek, emlékek és szabad akarat természete. A replikánsok képesek emberi érzelmeket utánozni és emberi emlékeket beprogramozni, ami felveti a kérdést, hogy mi teszi az embert emberré. Mennyire számítanak az érzelmek és az emlékek, ha ezek mesterségesen is előállíthatók?

A regény másik fontos témája a személyazonosság kérdése. Ha a replikánsok ugyanazokat az érzelmeket és emlékeket tudják megélni, mint az emberek, akkor mi a különbség közöttük és az emberek között? Ez a kérdés Deckard számára is relevánssá válik, ahogy egyre inkább azonosul a replikánsokkal.

Dick műve tehát sokkal több, mint egy egyszerű sci-fi történet. Mélyen filozófikus kérdéseket vet fel az emberi lét természetéről, és arra kényszerít minket, hogy újraértékeljük a saját emberi mivoltunkat és a tudat, az érzelmek és a szabad akarat jelentőségét.

 

 

Agyonhasznált klisés fordulat lett

 

Az elmúlt évtizedekben az a fordulat, hogy a főszereplő is egy elátkozott, szinte az utolsó pillanatig rejtett karakter, szinte klisévé vált. A Twin Peaks sorozatban például a kilencvenes években készült, második évad végén kiderül, hogy Dale Cooper (vagy az egyik verziója) is Bob sötét entitásának a része lett. A filmek és sorozatok gyakran használnak ilyen csavarokat a nézők meglepetésére, gyakran az utolsó pillanatban felfedve, hogy a hős valójában nem az, akinek látszik. Azonban ezek a csavarok már annyiszor voltak használva, hogy már kezdik elveszíteni hatásukat, és inkább klisésnek és kiszámíthatónak tűnnek, mint meglepőnek. Ezzel szemben a „Blade Runner” eredeti „happy end”-je és Dick regényének depressziós, de nem „csavaros” befejezése mai szemmel nézve már-már frissnek és eredetinek hathat a napjainkban cliffhangerekkel és meghökkentő (vagy annak szánt) befejezésekkel túlterhelt hollywoodi filmvilágban.

 

 

Álmodnak-e a replikánsok rendezői döntésekről?

 

Az eredeti „Blade Runner” és a Dick regény mély gondolkodásra késztetett minket a mesterséges intelligencia és az emberi lét természetéről. Azonban Scott döntése, hogy beilleszt egy új elemet és ráerőlteti a nézőkre az elképzelését, hogy Deckard replikáns, a film eredeti üzenetét torzítja és a regény lényegét veszélyezteti. A film sikerét nem a csavarok és a fordulatok adják, hanem azok a mély kérdések, amelyeket a nézőben felvet. Egy csavar bevezetése, mint Deckard replikáns volta, csak elvonja a figyelmet az eredeti kérdésekről és klisés fordulattá válik egy komplex és mély történetben. Az eredeti kérdések – mi teszi az embert emberré, a személyazonosság és az érzelmek természete – sokkal fontosabbak és időtlenek, mint egy újrahasznált hollywoodi fordulat.

-BadSector-